2011. szeptember 28., szerda

Tulipános noteszem

Ez egy régi kék műbőr notesz volt. Volt, mert átalakítottam. A kék műbőrt lefejtettem, viszont a ragasztós részt nem. Kapott egy 3D-és tulipánt, és bal oldalon a hajtásos résznél egy szép csipkeszalagot. 








2011. szeptember 25., vasárnap

Kórházban jártam.

A péntek estémet valahogy nem így terveztem. De arra sem voltam felkészülve, hogy mentőzni fogok. Bár mindig is szerettem volna rohammentőben feküdni. Na jó, ez nem így volt tervezve.
Szóval ráült a mellemre egy elefánt. Maga az a 4-5 perc egy örökkévalóságnak tűnt. Nem kívánom még egyszer, sőt soha többé nem szeretném. Fájdalom, szédülés és hányinger a javából. 
Jött az ügyeletes doki bácsi, aki maga egyszerű módján próbált vigasztalni. Megvizsgált alaposan, majd EKG. Igyekezett mindent elmondani, amíg a mentő meg nem érkezett. 
Haha, megjöttek a mentősök. Megint vizsgálat, vércukor mérés, nyelvem alá spray. Basszus, ennek pia szaga van. Nem kell aggódnom, csak a gyors felszívódás miatt tartalmaz alkoholt. Oké megnyugodtam, piás leszek orvosi felügyelet alatt. Mellékhatásokról kérdezem a Mentős orvost, aki bájosan mosolyog rám. Mellékes megjegyzés- jóképű pasi volt, az tuti. Ennyi örömöm lehet nekem is. Fáj a fejem, de nagyon. Hopp, hozzák a kocsit, tilitolizunk. Irány a kórház. Nem kell aggódnom, nem lesz semmi baj. Kaptam a mentőben rögvest gyógyszert és oxigént. 
Bent a kórházban is mindenki nagyon kedves volt, törődtek velem nem is kevesen. Vizsgálat, EKG, vérvétel, stb. stb. Komolyan mondom, mire találtak vénát, sokszoros akupunktúrát alkalmaztak rajtam. Sebaj, van rajtam még bőven hely. :) Nyelvem alá megint spray, lassan de berugok tőle. Megint EKG. Kimennék pisilni, gondoltam naivan. Naivan, mert nem engedtek. Oh, hát akkor nem pisilek, volt ennél már rosszabb is. Pihentem, hallgattam a többieket, végig fül-asszisztáltam egy katéterbekötést, meg még mást is. Jókat nevettem az egyik ápolófiúval. Persze törődni kell velem és a nevetés kimondottan gyógyító hatású. Biztonságban voltam és ez megnyugtatott. 
Majd eltoltak a szobámba, igen, az egész az enyém volt egy jó darabig. Vágytam a társaságra, de amikor kaptam, rögvest tudtam, hogy jobb lett volna egyedül. A nénike olyan borzalmasan horkolt, hogy a bakonyi hadgyakorlat hanghatása hozzáképest nudli. Majd kaptam még egy társat, akinek szófosása volt. Őszerinte, neki szívinfarktusa van, mert................................ csak mondta, csak mondta és mondta. Egy frászt volt neki infarktusa, csak miután meghallotta, hogy felléptem a szívinfarktus felé vezető lépcső első fokára, így menten az lett neki is. :)) Végig hallgattam, hogy milyen szemét az élettársa, hogy nincs nála pénz, hogy neki most kellene a telefonom csak "pár percre". Röviden közöltem, hogy a nővérkék biztosan megengedik neki, hogy telefonáljon az élettársának, aki nem mellesleg, utóbb kiderült, bizony bekísérte a kórházba. Hölgyeményem a mentősökkel gyalog jött fel a lépcsőn és olyan virgonc volt 60 éves korára, hogy csak na. Szóval, jobbnak láttam, ha felveszek egy jó nagy adag távolságot tőle, és a telefonomat viszem magammal, bárhová is megyek. Pénz csak pár száz forint volt nálam, az nem vészes.
Aludni nemigen tudtam. Az állandó gyógyszereimet sem engedték bevenni időben, mert az EKG-t befolyásolja. 
Eljött a reggel, vérvétel és nem kaptam enni. Aszta, le kellene lógni a büfébe. Dokibácsi, aki colos volt a javából, fejcsóválás közepette megengedte, de spuri vissza. Vettem egy kiflit és egy isteni finom dominó szeletet. Ez a szelet volt maga a mennyország. EKG, majd várakozás. Addig a folyosón telefonon keresztül elindítottam a mosás folyamatát. :) Feltaláltam a távmosást. :)) Szerintem jókat mosolyogtak rajtam, ahogyan dirigáltam a beállításokat. :)
Megjött a férjem és hozta a megmentő feketét.
Colos Doki jön, kérdés- hogy van ma reggel?
Válasz mosollyal- most már jobban, mert kaptam kávét. De egyébként még mindig érzem a mellkasomban a nyomást.
Majd a hideg-zuhany jött. Gyökeres életmódváltás, 30 kiló leadás és mehetek mindenféle vizsgálatra mert tényleg jó úton haladok a szívinfarktus felé vezető úton. Kapok gyógyszereket.
Ahhoz képest, hogy anyai ágon mindenki cukros, apai ágon pedig szívbetegség és magas vérnyomás, a lehetőségek tárháza lassan de bővül nálam is. Kell a fenének, de ez van.
Miután hazaengedtek, pihentem, sírtam egy picit és igyekeztem átrágni magam pár dolgon, eldöntöttem, hogy kicsit fel kell világosítanom magam.
Diagnózis: ad ang. pect.
Tettem egy lépést a szívinfarktus felé vezető úton. Most pedig a lehető legtöbbet kell megtennem, hogy ne lépjek tovább ezen az úton.
Na ezt most olyan jó volt leírni!

Köszi ha volt kitartásod végigolvasni. :)

2011. szeptember 6., kedd

Samu

Ő itt Samu, egy két-gyűrűs galamb. Samu éhesen, szomjasan és fáradtan landolt az erkélyünkön. Egy egész napot pihent nálunk, ivott mint a gödény és bekajált. Pihizett és éjszakára felcsücsült az erkély korlátjára. Ma fél hat tájékán elrepült. Majd hét óra után öt perccel, legnagyobb meglepetésünkre visszatért. Samu ahogyan eddig is, most is aranyosan burrog ha kimegyek hozzá. Szóval akkor marad. Na de meddig? :)