2012. július 11., szerda

Emlékezem


"Gondolj Rám ha már nem leszek veled,
Gondolj arra mennyire szerettelek.
Gondolj a sok szép időre mit együtt töltöttünk,
S az utolsó napra, mikor kimondtad : Végeztünk.
Gondolj arra a fájdalomra, amit akkor átéltem,
Nem is sejtetted mit jelentettél nekem.
A legjobb barátomat, az egész életemet,
a Boldogságom, a végzetemet.
Te voltál az, kire életemet bíztam volna,
Te voltál kiért a pokolba is mentem volna.
S íme egy könnycsepp miattad folyik arcomon,
Tudd, hogy hiányzol nagyon.
Gondolj erre, ha már máshol leszek,
S más teszi szebbé életemet.
Emlékezni fogok rád, mint egy régi barátra,
Kiért életemet áldoztam volna.
S idővel gondolsz rám, mikor már nem leszek veled,
S arra mennyire szerettelek.
Gondolsz a sok szép időre amit együtt töltöttünk,
S arra a napra, mikor kimondtad végeztünk.
Egy rózsát helyezel, kezeddel síromra,
Szemedből egy könnycsepp folyik arcodra.
Sírva kéred bocsássak meg neked, S én a túlvilágról válaszolok:
Érted mindent megteszek!"

Egy barát elvesztése

"Barát az, akinek megmutatkozunk, akinek résztvevő érdeklődése hozzásegít minket ahhoz, hogy legkibeszélhetetlenebb dolgainkat megfogalmazzuk, s általa megszabaduljunk a szavaktól, amelyek nehezek, mint a kövek. Barát az, akinek segítségével megszabadulhatunk az önmagunkat marcangoló gondolatoktól."
Szepes Mária

Elvesztettem a barátomat. Nem tudom mi történt, és nem is értem. Választ már nem kaphatok, mert nem veszi fel a telefont. 
Minden szép volt és jó, azután egyszer csak hirtelen vége lett mindennek.

A barátok őszinték egymással, elsimítják minden vitájukat. Ha össze is kapnak, meg tudnak bocsátani. Egy igazi barát volt szent kötelékkel, a bizalommal.

Most padlón vagyok. Ez nagyon fáj a lelkemnek. Nagyon fáj.